Főoldal

Isten hozott otthonunkban, a Csipkedomb farmon!
Amikor már túl sok a füst, túl nagy a zaj a városban, az ember nem egyszerűen csak vidékre vágyik, hanem egy olyan helyre, ahol tisztes távolságra helyezkednek el a szomszéd házak, a gyalogosok nem bámulnak be az ablakodon, és az autók sem verik a port a házad falára. A gyermekeidet nyugodtan kiengedheted saját játszóteredre, ami maga a természet.
Ritka az ilyen hely manapság, kész csoda, ha találsz egyet.
Nemrég még ritka volt az átutazó is erre, a kátyús, járhatatlan út, megóvta ezt a helyet a túlnépesedéstől. Néha mégis átvágtunk a sok helyt leszakadozott, kanyargós úton, csak azért, hogy megcsodáljuk a tájat, hogy messze lenézzünk a völgybe. És amikor már gyermekeink szeme is kezdett kinyílni a szépre, önkéntelenül felkiáltottak: költözzünk ide! Hát ide költöztünk… természetesen nem ment minden ilyen gyermeki egyszerűséggel, a sok tövist, a bozótot ki kellett irtani, ösvényt kellett vágni, fákat, virágokat kellett ültetni, sok fáradtságot, kárt, el kellett szenvedni. De a csillagos égbolt, a köd, a felhők, a szél, a vihar, a virágzó cseresznyefák, a csobogó patak, a friss kecsketej, a karnyújtásnyira csüngő gyümölcsök, és az ősz, a gyönyörű ősz, a sziporkázó hó, a zúzmara az erdőben, a szemközti dombon bóklászó őz, és a gyermekek boldogsága mindenekfelett bizonyítja, hogy jó helyen vagyunk.
Nem az élet könnyűsége, gondtalansága az, amit itt élvezünk, hanem a szabadságot, a természetet, a munkát, a küszködést, a rózsát, a tövisével együtt, mert nincsen rózsa tövis nélkül.