Lassú étek

Amikor az ember igyekszik megtermelni a saját ételét, akkor jön rá, hogy egy libamáj lehet ér annyit, mint egy egész liba. Mert ahhoz, hogy egy falatnyi libamájat együnk, ahhoz le kell vágni azt a libát, meg kell tépni, ki kell belezni, na és arról még nem is beszéltünk, hogy fel is kell nevelni!
És ez így van mindennel: ki kell várni azt a gyümölcsöt, amíg megérik, a kert egy pár szál hagymát sem terem magától, de még azt a tea gazt is le kell szedni, szellős helyen szárítani, tárolni.
A lekvárok, sajtok, kolbászok, – azokhoz már szerencse is kell, hogy minden összejöjjön: időjárás, hőmérséklet, szárazság, nedvesség, de még az ember hangulata is megfelelő kell legyen.
Mégis megéri, mert megfizethetetlen! Egy finom gidapörkölt, házi tojásból készült galuskával, egy friss paradicsomsaláta, házi vaj és lekvár, házi kolbász és kecskesajt, zöld hagyma és sült szalonna, és mindig ami friss, ami éppen terem, vagy amiből sikerült félre tenni, az kerül az asztalra.
És talán ami a legnagyobb értéket adja minden ételnek, hogy azt amiért együtt dolgoztunk, együtt fogyasztjuk el, az egész család. Nincs rohanás, csak semmi sietség, a munka megvár, a terasz hívogató, a csend fenséges, szeretteink társasága kedves.
Ha családias környezetben, házias ételt szeretnél élvezni családod, legkedvesebb barátaid körében, gyönyörű helyen, szívesen látunk! Ha családi eseményt szeretnél megünnepelni, vagy csak egyszerűen zavartalanul vacsoráznál finomat, keress minket!
%d bloggers like this: