Tanya

Egy fehér kis házzal kezdődött, a domboldalban. Igaz, a sok csipke, szeder, bozót közül ki se látszott, de pont ebben a vadregényes állapotában, kakukkfű illatú májusi napon varázsolt el a hely, ahova nem véletlenül, hanem Isteni gondviselés folytán kerültünk. A bozót helyére hamarosan áfonya, ribizli, málna, levendula került, a szamóca tovább szaporodhatott a kitisztított helyen, a kakukkfű pedig csodás illatot áraszt valahányszor elsétálsz fölötte.
A takarításban nagy segítségünkre voltak a kecskék, akik igaz, sok bosszúságot is okoznak, de a finom tej, és a frissen készült sajt kárpótolja minden turpisságukat. Szeretjük az állatainkat, annyira, hogy meg is esszük őket, finom kolbász, sonka készül belőlük, nem képmutatóskodunk azzal, hogy csak az üzletből vásároltat esszük, ami talán olyan állatból van, amit állatszámba sem vettek. A mi állataink szabadon élnek, addig, amíg kinek-kinek eljön a maga ideje.
Őzek, mókusok, nyulak, vaddisznók és sajnos rókák is egészen közel merészkednek tanyánkhoz, és a vad nárciszok is előbújnak minden tavasszal.
A cseresznyefák többsége vad ugyan, de mégis olyan édes a gyümölcsük, és gyönyörű a látványuk tavasszal, hogy ők is itt maradhattak velünk. Na és a csipke, hát neki itt van a hazája, övé ez az egész dombhát, igyekszik is elfoglalni, de mi örülnénk, ha csak a kerítésünket díszítené.
%d bloggers like this: